Ha sikeresen átverekedtétek magatokat a Vatikáni Múzeum végeláthatatlan során, jutalmatok két gombóc fagyi helyett egy újabb túra, melynek végén saját szemetekkel is megcsodálhatjátok az Ádám teremtése című freskó részletet- tudjátok, amelyiken az a 2 fickó összeérinti a mutatóujját.

A híres freskónak, mely Michelangelo a világ talán legismertebb művének részlete, a Sixtus-kápolna ad otthont.

A Sixtus- kápolnába vezető út elég hosszú: ahhoz, hogy megcsodálhassuk a freskókat, számtalan termen és folyosón kell keresztül haladnunk. Túrabakancs, 3 napi hideg élelem ajánlott. Na jó, ha túrabakancs nem is, de egy kényelmes cipő azért tényleg nem árt.

A termek telis-tele vannak félpucér szobrokkal, festményekkel, díszvázákkal, fali szőnyegekkel:

A mennyezetet pedig szebbnél szebb freskók díszítik.

Vigyázat! Bámészkodás közben egymásnak ütközési veszély!

Arra azért készüljetek lelkiekben, hogy mindent nem fogtok tudni megnézni, vagy ha mégis, némi szédülés és fejfájás szinte garantált. Ha idegenvezetés nélkül sikerül bejutnotok a múzeumba, és a számotokra érdekesebb látványosságokról szívesen meghallgatnátok a kapcsolódó mesét is, csak tegyetek úgy, mintha a cuki japán turistacsoport tagjai lennétek. ;)

Na, de térjünk a lényegre: lássuk végre azt a Michelangelo freskót!

A hosszadalmas kutyagolás és fejkapkodás után szinte hihetetlen, de megérkeztem a Sixtus-kápolnához. Izgatottam vártam, hogy végre megpillantsam a méltán híres freskó részletet. Belépve a terembe gyorsan végigpásztáztam az oldalsó falakat:

Hol van, hol van? Itt kell lennie, mindjárt megtalálom! Jujj, de izgalmas!

DE ELSŐRE NEM TALÁLTAM MEG. Összehúztam a szemöldököm.

Hol van ez a freskó?!

Újraszkenneltem a falakat, semmi. Újra, még mindig semmi.

Kezdtem kicsit pipa lenni, amikor egy hangszóróból felcsengett az igen kedves "Silence!" figyelmeztetés, jelezvén, hogy mindenki fogja be. A következő pillanatban egy biztonsági őr kezdett el bögdösni minket, hogy:

Ne álljanak meg, haladjanak folyamatosan!

Ne állják el az utat! Álljanak középre! No photo! No video!

Oh, hogy a jó ég áldjon meg benneteket már!- gondoltam magamban.

Duzzogva ugyan, de beálltam középre, és nem kezdtem el üvöltözve fel-alá szaladgálni, pedig jól esett volna. Eljátszottam a gondolattal, hogy az olasz biztonságiak utánam rohangálnak a Sixtus-kápolna kellős közepén.

Na de kanyarodjunk vissza a freskó-keresési hadművelethez. Szóval, ott álltam középen, millió turistával körülvéve, akik mind felfele bámultak. Mit néznek ezek?

Felpillantottam én is, és nicsak, mit látnak szemeim: freskók a mennyezeten! Na hát, még ilyet?!

Ki találja meg elsőként?

Bevallom én ennél nagyobb méretű Ádám teremtésére számítottam, nem csoda, hogy nem találtam meg eddig, hiszen én a nagy, oldalsó falakat díszítő freskókon keresgéltem. Oké, végül is, jó helyen van az a mennyezeten!

Keresgélés ide vagy oda, azért libabőrös lettem, amikor megláttam: kicsit hihetetlen volt ott állni, és élőben látni ezt a remekművet! Készítettem is róla pár illegális képet, amint láthatjátok. Örömmel jelentem, nem csuktak le érte, sőt, igazából senkinek sem tűnt fel, hogy mit művelek. Szerintem egész ügyesen csináltam.

Michelangelo - Ádám teremtése

A fotózás és bámészkodás után elégedetten tértem vissza a napfényre: ideje volt valami harapnivaló után néznem, a kimerítő nap végére ugyanis eléggé megéheztem.

Következik: Róma - Szent Péter Bazilika

Látványosságról és a Vatikánról lévén szó, természetesen a Szent Péter Bazilikába se gondoljátok, hogy a sarkatok háromszori összeérintésével azonnal bejuttok, de azért teljesíthető a kihívás.

HOL IS KEZDJÜK?

Először is: tessék normálisan felöltözni!

Nem villantunk cicit, popsit, vállat, térdet, köldököt. Pasik sem! Aki ezt nem tartja be, eléggé megszívja: átverekszi magát a biztonsági kapukon, majd a bejárat előtt szépen közlik vele, hogy ide haver ebben a hacukában te bizony nem mész be. Ezek itt nem viccelnek, ez nem Isztambul, ahol a mecset bejáratnál kölcsönöznek Neked izzadt-büdös, ámde mindent elfedő gúnyát.

Ninc jó ruha, ninc bemenet.

A BAZILIKA BELÜLRŐL

Azt tudtátok, hogy a Pietà szoborcsoportból Máriának egyszer betörték az orrát?

Na de haladjunk szép sorjában. Átérve a biztonsági kapukon és az illegálisan kilátszódó testrészek ellenőrzési pontján, a Bazilika varázslatos belső pompája tárul elénk:

 A Bazilika belülről- részlet

A márványpadló borította belső folyosókon végigsétálva számtalan gyönyörű, díszes remekművet csodálhatunk meg:

1. Bernini bronzból készült munkáját, a Baldachint, melyet, ha jól tudom, a körmenetekhez használt hordozható baldachin ihletett:

Bernini- Baldachin

2. A főoltár fölött lévő, padlószinttől számított 120 méter magas kupolát, melyet 4 hatalmas, díszes pillér tart:

3. vagy Michelangelo Pietà szoborcsoportját, mely a keresztről levett Jézust gyászoló Máriát ábrázolja:

Michelangelo - Pieta

Állítólag a 70-es években egy magyar származású, zavarodott elméjű ausztrál geológus kalapáccsal támadt a szoborra: letörte Mária kezét, és az orrát is megcsonkította kissé, ezért a szobor restaurálása óta üvegfallal védik a művet a hasonló önjelölt szobrászoktól.

A Bazilika kupolájába 5€ körüli díj ellenében fel lehet menni, amit ha tudok előre, mindenképp megejtek, de így ez az élmény marad a következő alkalomra.

Következik: Róma - Vatikáni Múzeum

Miután a reggeli Vatikáni Múzeum látogatásomat bebuktam, nekivágtam a környék felfedezésének. Rálestem a térképre, mi van még itt a közelben: az első dolog, amire figyelmes lettem, egy nagy, zöld, csillag alakú valami, középen felirattal: Castel Sant'Angelo

Hú, ez biztos valami vár lesz, nézzük meg! Elindultam hát a frissen felfedezett váram felé, amivel kapcsolatban pár perc múlva azért leesett, hogy ez nem Szent Ándzselo vára, ahogy én azt elsőre gondoltam. Napi szőke én kipipálva!

Figyelem! Néhány mondat történelem következik!

Az Angyalvár, római nevén Castel Sant’Angelo, eredetileg Hadrianus császár síremlékének épült a II. században. Később katonai erődítménnyé alakították át, majd a XIII. században III. Miklós pápa egy titkos alagúttal köttette össze az Angyalvárat ás a Vatikánt, hogy a vár szükség esetén biztonságos menedéket nyújthasson. A vár több ízben is segítette a pápák munkásságát: veszély esetén menedékként, békés időkben nyári rezidenciaként szolgált.

Érdekesség, hogy a várat börtönként is használták, többek között Giordano Bruno, a híres filozófus is itt raboskodott, mielőtt eretnekség vádjával máglyahalálra ítélték.

Nevét a pestisjárvány idején kapta: a lengenda szerint a pápa a vár tetején látta meg Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi hüvelyébe, jelezvén, hogy vége a járványnak.

Ennyi elég is lesz a töri órából, kanyarodjunk vissza szépen a jelenbe. Amikor épp nem fújta le a fejemet a szél, készítettem néhány képet: a várból például szép kilátás nyílik a Szent Péter Bazilikára:

Itt találkoztam egy csoda jófej sirállyal, akivel megegyeztünk egy szelfi fotóban:

A lépcsőfordulóban belebotlottam Voldemort kőszobrába:

Az egyik terem falát pedig a következő festmény díszíti, kommentelnem szerintem szükségtelen:

Az Angyalhíd, mely az Angyalvárat köti össze Róma városával, a mai napig csodás látványt nyújt az arra látogatóknak. A szívás, hogy itt is, mint minden frekventált turista helyen, rengeteg ember van, szóval jobb, ha beletörődsz: bizony ott fog virítani a fotóid nagy részén a baseball sapkás, kamerában végződő fejű, lecsatolható gatyás, nagybetűs Turista.

Postaláda

Rómában többször találkoztam utcára kihelyezett postaládákkal, melyek egyike az Angyalvár és a Bazilika közötti téren található. Biztos csak én vagyok szkeptikus, de nehezemre esett elhinni, hogy ezek nem csupán kamu postaládák. Megkérdeztem hát az ottani képeslap árust, hogy ha ide bedobom a képeslapom, tényleg eljut a címre, amit ráírok?

Morcos fejjel közölte, hogy igen, miért, mit gondoltam?!, de nincs bélyege, szóval kár a gőzért.

Na kössz, ezzel a mondattal most pont nem azt erősítetted meg barátom, hogy tévedek! Sebaj, ez a teszt most nem jött össze, de ha legközelebb Rómában járok, egy potya-postaládát biztosan ki fogok próbálni.

Ez a kép annyira jól sikerült, hogy ha jobban megnézitek, olyan, mintha a képeslapon szereplő pápának kilógna a könyöke az állvány mögül. ;)

Következik: Róma - Szent Péter Bazilika

Kezdjük rögtön a legelején: hogyan jutunk a reptérről a városba?

A Fiumicino reptérről legegyszerűbben az FL1-es vonattal vagy busszal lehet bejutni Rómába.

A vonatjegy €8 egy irányba, nagyjából 40-45 perc a menetidő, úticéltól függően:

• a Piramide Ostiense (B metróvonalhoz csatlakozik)
• a Tuscolana (A metróvonalhoz csatlakozik, az állomástól balra kb. 5 perces sétára található a Ponte Lungo megálló)
• vagy a Tiburtina (B metróvonalhoz csatlakozik) megállónál érdemes leszállni.

A repteret a várossal összekötő busz (terravision) a Terminire érkezik, nagyjából €6 a jegy, és forgalomtól függően 1 órás, vagy valamivel hosszabb menetidővel érdemes számolni.

Jegyvásárlás: vonatjegyet nemcsak emberektől, hanem vagány piros automatáktól is lehet ám venni. Amúgy tök jófejek ezek a masinák, mert az általad kiválasztott nyelven, mielőtt fizetnél, állati hangosan felhívják a figyelmed, hogy vigyázz a zsebesekkel! Viszonylag egyértelmű a használatuk, szóval én azt mondom, megéri a pötyörészést, és még kártyát is elfogadnak.

RÓMA BELVÁROSA

Róma belvárosában az a nagyszerű, hogy gyakorlatilag a látványosságok többsége gyalogos távolságra található egymástól. Ha valaki esetleg nem szeret sétálni, a metrót is segítségül hívhatja: a főbb nevezetességek mellett közvetlenül metró megálló is található.

Az A, B és B1 vonalak vasárnaptól csütörtökig 5:30-23:30 között, pénteken és szombaton reggel 5:30 és éjjel 1:30 között járnak.

Egy jegy ára €1,50, érvényesítéstől számítva 100 percig érvényes. Jegyet én mindig a metrómegállókban vettem az erre a célja kihelyezett automatákból, de ha jól tudom, újságárusoknál és kiosk-okban is árulnak.

Érdemes lehet utánanézni a Roma Passnak.

Én nem éltem vele, de megéri kiszámolni, sokaknak nagy segítség lehet.

A VATIKÁNI MÚZEUM

az A metróvonal „Cipro” megállójához található a legközelebb.

Nyitva tartás: H-Szo: 9:00- 18:00, utolsó belépés: 16:00

Belépő: €16, online foglalással: €20

Eddig érdemes volt online foglalni, hiszen az extra €4 költségért garantált volt a gyorsabb, zökkenőmentesebb bejutás a múzeumba. Ez sajnos a jelenlegi, szigorított biztonsági intézkedések miatt már nincs így: függetlenül attól, hogy van-e előre vásárolt jegyünk, vagy sem, ugyanúgy ki kell várnunk a biztonsági kapukhoz vezető sort, ami gyakorlatilag egyenlő a jegy nélküliek sorával. Ez a sor elképesztően hosszú: a bejárattól majdnem a bazilikáig tart, higgyétek el, az embertelen!

Én így jutottam be végül, előre vásárolt jegy nélkül.

SZENT PÉTER BAZILIKA

A Vatikán méltán híres és népszerű látványossága a Szent Péter Bazilika, mely a római katolikus egyház első számú szentélye, és egyben a világ legnagyobb keresztény temploma is.

Ha szembe álltok a Bazilikával, jobb kéz felől találtok majd egy szökőkutat: ennek a környékén keressétek a hatalmas embertömeget, mely a biztonsági kapus beengedő rendszert jelöli. Nagyjából 20 perces sorban állással számoljatok, nyáron mindez a tűző napon, szóval aki utóbbit nem bírja, javaslom, készüljön megfelelő védőfelszereléssel.

Bárki bármit mond a Szent Péter tér közelében: a Bazilikába ingyenes a belépés!

Amire az euro-kicsengetés helyett viszont feltétlenül szükség van, az az öltözködési előírások betartása: vállat, térdet, dekoltázst villantani a Bazilika egész területén szigorúan tilos! Aki ezt az aprócska szabályt megszegi, már a bejáratig sem fog eljutni, hiába a sorban állás a biztonsági kapuknál.

Hogy mi vár Rád odabent? Ebben a bejegyzésemben találsz egy kis ízelítőt:

Róma - Bazilika

ANGYALVÁR

Az Angyalvárba €10 a belépő, diákkal, ha jól láttam, €5.

Nagy elvárásaitok ne legyenek, de nekem tetszett: a vár több pontjáról is szép kilátás nyílik a Bazilikára, fent találkozhattok sirállyal, és ha megéheztek, vagy innátok egy kávét, van egy hangulatos étterem is az egyik fenti folyosón.

Bővebb infó az Angyalvárról:

Róma - Angyalvár

A fenti infókat 2016. júliusában rögzítettem.