Emlékszem, mikor néhány évvel ezelőtt véletlenül rátaláltam az interneten egy barlang étteremről készült fotóra. Elképzeltem, hogy az egyik, tengerhez közeli asztalnál ülök, kezemben egy pohár borral, és csendben nézem, ahogy a hullámok lustán nyaldossák a barlang alatti sziklák oldalát.
Bárcsak egyszer elmehetnék erre a helyre!
Gondoltam magamban, de hamar el is hesegettem a gondolatot, hiszen akkor még teljesen hihetetlennek és valószerűtlennek tűnt ez a kívánságom.
Amikor Móni barátnőmmel megvettük a repjegyünket Bariba, eszembe se jutott, hogy ott és akkor egyben egy újabb álmom megvalósítását is megalapoztuk.
TUDJÁTOK, MELYIK ÉTTEREMRŐL BESZÉLEK?
Ha beírjátok a keresőbe így, magyarul, hogy barlang étterem, az első találatok között lesznek a fotók a Grotta Palazzese barlang étteremről, ami hol van?
Bizony, bizony: Polignano a Mare-ban!
Gondolhatjátok, hogy lefordultam a székről, amikor elkezdtem összeírni magamnak, nagyjából mit tartok érdemesnek megnézni Bariban és környékén, és szembejött ez az étterem is.
Nem volt kérdés, azonnal tudtam, hogy ha törik, ha szakad, az egyik este én biztosan ebben az étteremben fogok vacsorázni!
Így hát, betuszkoltam egy csinos ruhát meg egy cipőt is a hátizsákomba, biztos, ami biztos alapon. Móni mosolygott is rajtam, amikor előhúztam őket a nagy estén:
Julcsi, hogy mik nem kerülnek elő a hátizsákodból!
A NAGY ESTE
Hihetetlen izgatott voltam, és szinte alig akartam elhinni, hogy néhány perc múlva bejutok abba az étterembe, amiről évekkel ezelőtt még álmodni is alig mertem. Egy picit azért féltem, hogy foglalás nélkül beengednek, és még csak kis estélyi sem volt rajtam, de végül is, bátraké a szerencse!
Kihúztam magam, és büszkén elhaladtam az öltönyös biztonsági személyzet mellett, akik mosolyogva fogadtak. Mivel egyedül érkeztem, nagyjából két perc alatt találtak nekem asztalt, majd a hostess hölgy kedvesen a barlang bejárata felé vezető lépcsőre mutatott:
Kellemes estét Önnek!
Kellemes este, hm, az lesz, köszönöm!
A lépcső végéhez érve már éreztem a tenger illatát, és hallottam halk morajlását.
Az asztalomhoz vezettek, én pedig tátott szájjal, szóhoz sem jutva követtem a pincért. Áldom az eget, hogy nem buktam orra, az lett volna csak az antré!
ITT VAGYOK
Abban a bizonyos barlang étteremben, ami évekkel ezelőtt a fotókon láttam! Egyszerűen hihetetlen. Az asztalomtól pedig belátom az egész éttermet. Ennél jobb helyet kívánni se tudtam volna magamnak!
Magamba szívtam a hely varázsát, és boldogságtól ittasan felcsaptam az étlapot: na, mit vacsorázzak ma este?
A választásom egy ördöghalas tésztára esett. Örülök, hogy akkor még fogalmam sem volt, hogy néz ki az ördöghal, mert lássuk be, elég undorító egy jószág, de az íze legalább fantasztikus.
Bevallom Nektek, én még soha életemben nem voltam ilyen előkelő étteremben, szóval néhány dolgot el kellett lesnem a szomszédos asztalnál ülőktől.
Például, hogy mit tartalmaz az a meleg kendős tálca, amit még a tésztám megérkezése előtt az asztalomra helyeztek (a tésztás fotómon láthatjátok jobb oldalt).
Én kis naiv azt gondoltam, kéztörlő, hát a fenét! Abban képzeljétek, pici, meleg zsemlécskék voltak, különféle ízesítéssel. Egyszerűen mennyei volt!
Desszertnek tiramisut választottam, mi mást. A tiramisu egy olyan dolog, amiből bármikor, bármennyit képes vagyok magamba lapátolni, egyszerűen imádom!
Az íze pont olyan volt, mint amilyen szépen tálalták, nézzétek csak:
Bort végül nem rendeltem, mert az árát úgy fél évnyi mosogatással tudtam volna csak rendezni, de bor nélkül is elégedett és boldog voltam, hogy ott lehetek ezen a különleges helyen. Jobb, mint a képeken!
Még utoljára körbenéztem, készítettem néhány búcsú fotót, kértem a számlát, és boldogan indultam vissza Mónihoz, hogy elmesélhessen neki, mennyire csodálatos élményben volt részem aznap este.
Következik: Alberobello, a trullók birodalma
