Ha Rómában jártok, és a számtalan ókori örökség megcsodálása közben már lejártátok a lábatok, meleg szívvel ajánlom Sperlongát egy tengerpartos, napozós, semmittevős ejtőzésre.

Készen álltok?

A technikai infókról csak annyit, hogy vonattal könnyedén eljuttok Fondi-Sperlongába, és onnan a strand nagyjából 15-20 perc buszútra van. A buszhoz csak kövessétek a tömeget, nyáron a napozóágyas, vízi krokodilos emberkéket.

Szóval, Sperlonga.

Amikor tavaly nyáron Rómában voltam, elhatároztam, hogy egy napot strandolásra fogok szánni. Rómához legközelebb Ostia van, de a Rómában élők szerint az utóbbi években sajnos nagyon leromlott az állapota, elég koszos, szemetes, és már ők se mennek oda szívesen, ha víz közelébe vágynak. Ők javasolták Sperlongát, mint egy kicsit távolabbi, de minőségében messze színvonalasabb helyet, ahol kellemes környezetben lehet napozni és pihenni a tengerparton. És milyen igazuk volt!

Amikor megérkezett a busz Sperlongára, és leküzdöttem magam a sok napozóágy, hűtőtáska, felfújt vízi szörnyeteg között, majd beleszippantottam a levegőbe, már tudtam, hogy jó helyen járok. A tenger közelében valahogy más illata van a levegőnek. Ahogy a víz vélt irányába fordultam, jobbra rögtön egy tábla jelezte:

STRAND JOBBRA, A LÉPCSŐN LEFELE

Szóval, én elindultam balra. Na nem azért, mert nem nem tudom megkülönböztetni a jobb és bal kezemet, csak tudjátok, nem feltétlenül szeretek a kitaposott úton járni. És milyen jól döntöttem! A jobb oldali strand rész ugyanis kicsi, koszoskás a part, és dugig van emberrel, balra viszont mesés a tengerpart! Arról nem is beszélve, hogy a falu pici, kanyargós, tüneményes kis utcáin és lépcsőin keresztül visz az út a vízhez. Sokszor úgy éreztem, épp valakinek a verandáján sétálgatok, vagy egy-egy lépcsősor már nem is az utca része, és mindjárt betoppanok egy lakás előszobájába.

A strand nagy része tele van fizetős napozóággyal, szóval ha szívesebben napozol ágyon, és nem egy lepedőn a homokra terítve, akkor ki is bérelhetsz egyet. Akinek viszont ehhez nincs kedve, annak is terem ám itt napozási lehetőség! Az egyik megoldás, hogy a víz és a napozóágyak közé heveredsz le, és kész. Vagy lesétálsz a part legvégébe, és ott nyugalomban, békességben, napozóágy mentesen tudsz pihenni. A homok tiszta, kellemes, bár nyáron a tűző napon azért ez is felforrósodik, szóval csak óvatosan a mezítlábas rohangálással.

A strand legvégéből néhány perc sétára megtekinthető Tiberius barlangja is, ha egy kis kultúr-kikapcsolódásra vágynál.Nem tudom, ki hogy van vele, de én két darab kőmaradvány megnézésétől is el tudok ájulni, Róma valahogy ezt hozza ki belőlem. Szóval, természetesen én bementem a „múzeumba”, és nem csak kivülről a kerítésen keresztül kíváncsiskodtam, mit tudhat ez a barlang. Nekem maximálisan megérte az azt hiszem, 5 eurós belépő.

A barlang vizit után még ejtőztem egy kicsit a parton, aztán szép komótosan visszasétáltam a buszhoz, és búcsúzóul azért csak meglestem, mi van jobbra, amerre a tábla eredetileg mutatja: Strand. 

Olvasnál Rómáról is? Itt megteheted.

Ebbe a gyönyörű, varázslatos városba néhány évvel ezelőtt szerettem bele, amikor római kiküldetését töltő barátnőnket látogattuk meg a többiekkel.

Rómába érkezve azonnal tudtam: ide nekem vissza kell térnem! 

MIÉRT PONT RÓMA?

A város varázsa

A városban sétálva valahogy mindig azon kapom magam, hogy elképzelem, vajon milyen lehetett itt élni akkor, amikor a történelmi romok a múlt helyett a jelen voltak. Eljátszom a gondolattal, hogy a Forum Romanumban sétálgatok, és az épp megrendezésre kerülő vásár portékáiból válogatok, egy másik pillanatban a császári palotában járok, ahol épp egy bőséges és fényűző lakomát tartanak. Varázslatos és egyben mesebeli érzés ez! Az egyik pillanatban még az utcán sétálgatsz, ahol a helyiek beszélgetnek egymással hihetetlen átéléssel és gesztikulálással, majd a másikban az ókori Rómába csöppensz, ahol épp egy díszes lovaskocsi hajt el melletted.

A szűk kis utcák, pici, hívogató éttermek, fagyizók és az olasz vendégszeretet könnyen rabul ejtik az ide látogatók szívét. Ha valahol érdemes eltévedni, és csak élvezni minden percet, az Róma.

A férfiak

Rómáról nekünk nőknek a római istenek földi leszármazottai, azaz az olasz férfiak jutnak eszünkbe először. Azt kell mondjam, nem hiába! Az olasz férfiakba valahogy be van építve egy plusz sárm-faktor: mindamellett, hogy bármelyik nővel, bárhol, bármikor képesek flörtölni, és igen Hölgyeim, utánunk fütyülnek az utcán, a külsőségekre is kínosan ügyelnek: itt egy trendi ing, ott egy öltöny, vagy egy szépen vágott arcszőrzet, a jól ismert ellenállhatatlan mosollyal fűszerezve, és tessék, már el is olvadtunk! 

Az olasz kávé és reggeli

Igen, az olaszok tudnak valamit kávé fronton is. Kicsit más az ő kávézási szokásuk, mint a mienk, ők ugyanis nem bűvölik a kávéjukat hosszasan. Jól megszokott espressojukat kikérik a pultnál, lehúzzák, és már mennek is tovább.

Ha értesz a kávéhoz, és szereted is, az olaszoknál készült, különleges pörkölésű kávét egyszerűen imádni fogod.

Ha reggeliről van szó, a kávét kiegészítik még egy-egy édes sütivel, de nem tartanak hosszas reggelizős szertartásokat sem.

A pizza és a pasta

Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy olyan pizzát, és tésztát, mint az olaszoknál, nemigen találni máshol. A pizza roppanós, mégis zamatos, az ízek csak úgy áradnak szét a szádban. A pasta, azaz a tészta házi készítésű, friss, különlegesebbnél különlegesebb szószokkal és feltétekkel bolondítva. Egy gorgonzolás, tejszínes, rukkolás vagy egy kagylós, cukkinis, brandy szószos tésztát parmezánnal, valaki?

A közlekedési szabályok:

Amik gyakorlatilag nem léteznek. Az olaszoknál mindenki azt csinál, amit akar, nem véletlen, hogy az autók legnagyobb része itt-ott karcos és horpadt. Zöld a lámpa? Mennek. Sárga? Mennek. Piros? Kicsit talán jobban körbenézve, de mennek. 

Hogy mire gondolok?

Egyik nap sétáltam az utcán, és a kereszteződéshez érve arra lettem figyelmes, hogy egy busz lazán halad a szembejövő sávban. Különösebben nem zavartatta magát, a szabályosan közlekedők dudáltak, emlegették a buszvezető felmenőit, majd a buszhoz közeledve- ami továbbra is szép, komótosan haladt szemben a forgalommal- egy laza mozdulattal felkanyarították az autójukat a járdára, a gyalogosok közé, és kikerülték a buszt. Nyugi-nyugi, mindenki épségben túlélte a mutatványt, valahogy úgy éreztem, az olasz gyalogosok hozzá vannak szokva az efféle dolgokhoz. És ha már a gyalogosoknál tartunk. Fordult már meg a fejedben, hogy átkelj a zebrán egy 6 sávos úton, lámpa nélkül? Rómában erre elég egyszerű a megoldókulcs: először elnézel balra, hogy nincs-e túl közel egy szélvédő, amire felkenődhetnél, határozottan lelépsz a járdáról, és szépen átkelsz. Az autósok és motorosok egy része meg fog állni, a többi meg kikerül, ne aggódj.

Róma - technikai infók

Néhány látványosság:

Róma - Vatikáni Múzeum

Róma-Sixtus kápolna

Róma - Szent Péter Bazilika

Róma - Angyalvár

Strandolás Róma mellett: Sperlonga

Előfordult már Veletek, hogy valahogy mindig a rossz sorba álltatok fizetni? A pénztárgépben pont kifogyott a papír, a cuki kis nénike a sor elején elfelejtette lemérni a paprikát, így vissza kellett zarándokolnia a zöldséges mérlegekhez vonalkódot varázsolni rá. Esetleg az előttetek álló egy dugig megrakott bevásárlókocsi tartalmát készül kifizetni, no de mivel, mert csak az ég tudja, hová bújt az a huncut pénztárca?

Ha eddigi életem során azzal foglalkoztam volna, hogy megmondjam az embereknek, melyik sorba NE álljanak (amit történetesen én néztem ki magamnak), mert állatira megszívják, szerintem már milliomos lennék, de legalábbis a fényképem biztosan ott díszelegne a "világ megmentője" c. büszkeség falon.

Azért van egy jó hírem: a béna-sorbanálló karma megfordítható!

Történt ugyanis Rómában, hogy a fejembe vettem, én biza megnézem magamnak ezt a Vatikáni Múzeumot, ha már ilyen sokan beszélnek róla. A Mamma, és a vadítóan jóképű fia, akiknél laktam, kb. hülyének néztek, hogy előre foglalt jegy nélkül akarok bemenni, csak úgy, hogy:

"Helló, jöttem múzeumot nézni!"

De különösebben nem érdekelt, mit magyaráznak. Szóval, fogtam magam, és egyik reggel elslattyogtam a múzeumhoz, ahova természetesen nem volt jegyem.

Olyan 11 óra magasságában érkezhettem a metrómegállóhoz, szép kényelmesen elindultam a cél felé, közben fotóztam leander bokrokat:

Majd töltöttem magamnak bubis vizet. Bizony, Rómában nemcsak ivóvíz kutakat találhatunk szerte a városban, hanem ilyen szuper menő víz automatáik is vannak ám, ahol természetesen állandóan sor van.

Nem, sajnos ha a jobb oldali fiatalember hátát megnyomjátok, nem fogtok kólát kapni, de talán jobb is így mindenkinek. 

Séta közben úgy 4-5 ember próbált nekem „kerüld ki a sort” jegyet eladni a múzeumba. Kicsit gyanús volt a dolog, de úgy voltam vele, hogy jó, ehhez hasonló önjelölt saleses figurákat a budapesti látványosságok körül is találok minden egyes sarkon, értem én, nekik is meg kell élniük valamiből. A múzeumhoz érve jött a megdöbbenés: óóóóriási a sor, és ha be akarok jutni, akkor bizony kénytelen leszek beállni a végére.

NA JÓ, DE HOL A VÉGE?

Elindultam, hogy megnézzem: a fal mentén úgy 4-5 ember szélességű sor, míg a szem ellát, mellettük egy szűk gyalogos sáv közlekedés céljából, utána pedig már az autók közlekednek. Aki nem bírja a tömeget vagy a bezártságot, annak ezt a sétát nem ajánlom. Miközben haladtam a szűk gyalogos sávban a sor végét kutatva, úgy 5 lépésenként szólongattak le ismételten sorkikerülő jegyeket ajánlva.

Jól van ember, hagyjatok már lógva a trükkös jegyetekkel, mindjárt odaérek a sor végére, és szerzek én magamnak belépőt nélkületek is!- gondoltam magamban.

Na ja, meg ahogy én azt megálmodtam: amikor elértem a sarokra, és megláttam, hogy az örökkévalóságnak tűnő sétám alkalmával látott sor hangyabokányi ahhoz képest, amekkora a sarok után még várakozik, egy szempillantás alatt eltűnt a nagyképűségem.

Érdeklődve fordultam az egyik jegyárushoz: ugyan, mondja már meg a tutit a sor kikerüléséhez! Ő segítőkészen közölte velem, hogy idegenvezetéssel+ ingyenes bazilikai belépéssel (ami megjegyzem, alapból ingyenes) csak itt, csak most €56. Esküszöm, láttam az € jeleket pörögni a szemében!

Hogy tessék? €40 az ára a sorba-nem-állásnak?! Látván rajtam a meglepődést, felajánlotta, hogy csak, mert szimpi vagyok neki (aha, jó duma), odaadja a jegyet gyerek áron, €40-ért. Nem tudom, de nekem valahogy ezzel sem múlt el az „engem itt át akarnak verni” érzésem, szóval megköszöntem a kedves tájékoztatást, és odébbálltam.

Lesz itt valami más megoldás is, hogy bejussak a múzeumba, csak rá kell jönnöm!

Így hát pihentettem kicsit a dolgot, és csináltam egyéb programot a környéken: sétálgattam, felmentem az Angyalvárba, megnéztem a Szent Péter Bazilikát belülről is, délután háromig igazából eszembe sem jutott a Vatikáni Múzeum. Aztán egyszer csak ismét ott álltam a bejárata előtt. És láss csodát: felszívódott a hatalmas embertömeg!!

Rápillantottam az órámra: 15:03.

Ezzazzz, elérkezett az én időm!

Beálltam az akkor már igen rövid sorba, ami hihetetlen gyorsasággal haladt, szinte egy percet sem álltunk. Pikk-pakk átjutottam a biztonsági kapukon, bent megvettem a jegyem, és gyorsan a bejárathoz siettem. Újra ránéztem az órámra: 15:13. El se hiszem, hogy 10 PERC ALATT BEJUTOTTAM a Vatikáni Múzeumba, a helyre, ahova délelőtt még azt hittem, soha a büdös életbe nem fogom tudni betenni a lábam!

Kimondhatatlanul boldog, hálás, és egyben büszke is voltam magamra: tessék, ezennel hivatalosan is teljesítettem egy lehetetlent!

Mi vár Rátok a múzeumban? A következő bejegyzésemben azt is megmutatom.

Ha sikeresen átverekedtétek magatokat a Vatikáni Múzeum végeláthatatlan során, jutalmatok két gombóc fagyi helyett egy újabb túra, melynek végén saját szemetekkel is megcsodálhatjátok az Ádám teremtése című freskó részletet- tudjátok, amelyiken az a 2 fickó összeérinti a mutatóujját.

A híres freskónak, mely Michelangelo a világ talán legismertebb művének részlete, a Sixtus-kápolna ad otthont.

A Sixtus- kápolnába vezető út elég hosszú: ahhoz, hogy megcsodálhassuk a freskókat, számtalan termen és folyosón kell keresztül haladnunk. Túrabakancs, 3 napi hideg élelem ajánlott. Na jó, ha túrabakancs nem is, de egy kényelmes cipő azért tényleg nem árt.

A termek telis-tele vannak félpucér szobrokkal, festményekkel, díszvázákkal, fali szőnyegekkel:

A mennyezetet pedig szebbnél szebb freskók díszítik.

Vigyázat! Bámészkodás közben egymásnak ütközési veszély!

Arra azért készüljetek lelkiekben, hogy mindent nem fogtok tudni megnézni, vagy ha mégis, némi szédülés és fejfájás szinte garantált. Ha idegenvezetés nélkül sikerül bejutnotok a múzeumba, és a számotokra érdekesebb látványosságokról szívesen meghallgatnátok a kapcsolódó mesét is, csak tegyetek úgy, mintha a cuki japán turistacsoport tagjai lennétek. ;)

Na, de térjünk a lényegre: lássuk végre azt a Michelangelo freskót!

A hosszadalmas kutyagolás és fejkapkodás után szinte hihetetlen, de megérkeztem a Sixtus-kápolnához. Izgatottam vártam, hogy végre megpillantsam a méltán híres freskó részletet. Belépve a terembe gyorsan végigpásztáztam az oldalsó falakat:

Hol van, hol van? Itt kell lennie, mindjárt megtalálom! Jujj, de izgalmas!

DE ELSŐRE NEM TALÁLTAM MEG. Összehúztam a szemöldököm.

Hol van ez a freskó?!

Újraszkenneltem a falakat, semmi. Újra, még mindig semmi.

Kezdtem kicsit pipa lenni, amikor egy hangszóróból felcsengett az igen kedves "Silence!" figyelmeztetés, jelezvén, hogy mindenki fogja be. A következő pillanatban egy biztonsági őr kezdett el bögdösni minket, hogy:

Ne álljanak meg, haladjanak folyamatosan!

Ne állják el az utat! Álljanak középre! No photo! No video!

Oh, hogy a jó ég áldjon meg benneteket már!- gondoltam magamban.

Duzzogva ugyan, de beálltam középre, és nem kezdtem el üvöltözve fel-alá szaladgálni, pedig jól esett volna. Eljátszottam a gondolattal, hogy az olasz biztonságiak utánam rohangálnak a Sixtus-kápolna kellős közepén.

Na de kanyarodjunk vissza a freskó-keresési hadművelethez. Szóval, ott álltam középen, millió turistával körülvéve, akik mind felfele bámultak. Mit néznek ezek?

Felpillantottam én is, és nicsak, mit látnak szemeim: freskók a mennyezeten! Na hát, még ilyet?!

Ki találja meg elsőként?

Bevallom én ennél nagyobb méretű Ádám teremtésére számítottam, nem csoda, hogy nem találtam meg eddig, hiszen én a nagy, oldalsó falakat díszítő freskókon keresgéltem. Oké, végül is, jó helyen van az a mennyezeten!

Keresgélés ide vagy oda, azért libabőrös lettem, amikor megláttam: kicsit hihetetlen volt ott állni, és élőben látni ezt a remekművet! Készítettem is róla pár illegális képet, amint láthatjátok. Örömmel jelentem, nem csuktak le érte, sőt, igazából senkinek sem tűnt fel, hogy mit művelek. Szerintem egész ügyesen csináltam.

Michelangelo - Ádám teremtése

A fotózás és bámészkodás után elégedetten tértem vissza a napfényre: ideje volt valami harapnivaló után néznem, a kimerítő nap végére ugyanis eléggé megéheztem.

Következik: Róma - Szent Péter Bazilika

Látványosságról és a Vatikánról lévén szó, természetesen a Szent Péter Bazilikába se gondoljátok, hogy a sarkatok háromszori összeérintésével azonnal bejuttok, de azért teljesíthető a kihívás.

HOL IS KEZDJÜK?

Először is: tessék normálisan felöltözni!

Nem villantunk cicit, popsit, vállat, térdet, köldököt. Pasik sem! Aki ezt nem tartja be, eléggé megszívja: átverekszi magát a biztonsági kapukon, majd a bejárat előtt szépen közlik vele, hogy ide haver ebben a hacukában te bizony nem mész be. Ezek itt nem viccelnek, ez nem Isztambul, ahol a mecset bejáratnál kölcsönöznek Neked izzadt-büdös, ámde mindent elfedő gúnyát.

Ninc jó ruha, ninc bemenet.

A BAZILIKA BELÜLRŐL

Azt tudtátok, hogy a Pietà szoborcsoportból Máriának egyszer betörték az orrát?

Na de haladjunk szép sorjában. Átérve a biztonsági kapukon és az illegálisan kilátszódó testrészek ellenőrzési pontján, a Bazilika varázslatos belső pompája tárul elénk:

 A Bazilika belülről- részlet

A márványpadló borította belső folyosókon végigsétálva számtalan gyönyörű, díszes remekművet csodálhatunk meg:

1. Bernini bronzból készült munkáját, a Baldachint, melyet, ha jól tudom, a körmenetekhez használt hordozható baldachin ihletett:

Bernini- Baldachin

2. A főoltár fölött lévő, padlószinttől számított 120 méter magas kupolát, melyet 4 hatalmas, díszes pillér tart:

3. vagy Michelangelo Pietà szoborcsoportját, mely a keresztről levett Jézust gyászoló Máriát ábrázolja:

Michelangelo - Pieta

Állítólag a 70-es években egy magyar származású, zavarodott elméjű ausztrál geológus kalapáccsal támadt a szoborra: letörte Mária kezét, és az orrát is megcsonkította kissé, ezért a szobor restaurálása óta üvegfallal védik a művet a hasonló önjelölt szobrászoktól.

A Bazilika kupolájába 5€ körüli díj ellenében fel lehet menni, amit ha tudok előre, mindenképp megejtek, de így ez az élmény marad a következő alkalomra.

Következik: Róma - Vatikáni Múzeum

Miután a reggeli Vatikáni Múzeum látogatásomat bebuktam, nekivágtam a környék felfedezésének. Rálestem a térképre, mi van még itt a közelben: az első dolog, amire figyelmes lettem, egy nagy, zöld, csillag alakú valami, középen felirattal: Castel Sant'Angelo

Hú, ez biztos valami vár lesz, nézzük meg! Elindultam hát a frissen felfedezett váram felé, amivel kapcsolatban pár perc múlva azért leesett, hogy ez nem Szent Ándzselo vára, ahogy én azt elsőre gondoltam. Napi szőke én kipipálva!

Figyelem! Néhány mondat történelem következik!

Az Angyalvár, római nevén Castel Sant’Angelo, eredetileg Hadrianus császár síremlékének épült a II. században. Később katonai erődítménnyé alakították át, majd a XIII. században III. Miklós pápa egy titkos alagúttal köttette össze az Angyalvárat ás a Vatikánt, hogy a vár szükség esetén biztonságos menedéket nyújthasson. A vár több ízben is segítette a pápák munkásságát: veszély esetén menedékként, békés időkben nyári rezidenciaként szolgált.

Érdekesség, hogy a várat börtönként is használták, többek között Giordano Bruno, a híres filozófus is itt raboskodott, mielőtt eretnekség vádjával máglyahalálra ítélték.

Nevét a pestisjárvány idején kapta: a lengenda szerint a pápa a vár tetején látta meg Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi hüvelyébe, jelezvén, hogy vége a járványnak.

Ennyi elég is lesz a töri órából, kanyarodjunk vissza szépen a jelenbe. Amikor épp nem fújta le a fejemet a szél, készítettem néhány képet: a várból például szép kilátás nyílik a Szent Péter Bazilikára:

Itt találkoztam egy csoda jófej sirállyal, akivel megegyeztünk egy szelfi fotóban:

A lépcsőfordulóban belebotlottam Voldemort kőszobrába:

Az egyik terem falát pedig a következő festmény díszíti, kommentelnem szerintem szükségtelen:

Az Angyalhíd, mely az Angyalvárat köti össze Róma városával, a mai napig csodás látványt nyújt az arra látogatóknak. A szívás, hogy itt is, mint minden frekventált turista helyen, rengeteg ember van, szóval jobb, ha beletörődsz: bizony ott fog virítani a fotóid nagy részén a baseball sapkás, kamerában végződő fejű, lecsatolható gatyás, nagybetűs Turista.

Postaláda

Rómában többször találkoztam utcára kihelyezett postaládákkal, melyek egyike az Angyalvár és a Bazilika közötti téren található. Biztos csak én vagyok szkeptikus, de nehezemre esett elhinni, hogy ezek nem csupán kamu postaládák. Megkérdeztem hát az ottani képeslap árust, hogy ha ide bedobom a képeslapom, tényleg eljut a címre, amit ráírok?

Morcos fejjel közölte, hogy igen, miért, mit gondoltam?!, de nincs bélyege, szóval kár a gőzért.

Na kössz, ezzel a mondattal most pont nem azt erősítetted meg barátom, hogy tévedek! Sebaj, ez a teszt most nem jött össze, de ha legközelebb Rómában járok, egy potya-postaládát biztosan ki fogok próbálni.

Ez a kép annyira jól sikerült, hogy ha jobban megnézitek, olyan, mintha a képeslapon szereplő pápának kilógna a könyöke az állvány mögül. ;)

Következik: Róma - Szent Péter Bazilika

Kezdjük rögtön a legelején: hogyan jutunk a reptérről a városba?

A Fiumicino reptérről legegyszerűbben az FL1-es vonattal vagy busszal lehet bejutni Rómába.

A vonatjegy €8 egy irányba, nagyjából 40-45 perc a menetidő, úticéltól függően:

• a Piramide Ostiense (B metróvonalhoz csatlakozik)
• a Tuscolana (A metróvonalhoz csatlakozik, az állomástól balra kb. 5 perces sétára található a Ponte Lungo megálló)
• vagy a Tiburtina (B metróvonalhoz csatlakozik) megállónál érdemes leszállni.

A repteret a várossal összekötő busz (terravision) a Terminire érkezik, nagyjából €6 a jegy, és forgalomtól függően 1 órás, vagy valamivel hosszabb menetidővel érdemes számolni.

Jegyvásárlás: vonatjegyet nemcsak emberektől, hanem vagány piros automatáktól is lehet ám venni. Amúgy tök jófejek ezek a masinák, mert az általad kiválasztott nyelven, mielőtt fizetnél, állati hangosan felhívják a figyelmed, hogy vigyázz a zsebesekkel! Viszonylag egyértelmű a használatuk, szóval én azt mondom, megéri a pötyörészést, és még kártyát is elfogadnak.

RÓMA BELVÁROSA

Róma belvárosában az a nagyszerű, hogy gyakorlatilag a látványosságok többsége gyalogos távolságra található egymástól. Ha valaki esetleg nem szeret sétálni, a metrót is segítségül hívhatja: a főbb nevezetességek mellett közvetlenül metró megálló is található.

Az A, B és B1 vonalak vasárnaptól csütörtökig 5:30-23:30 között, pénteken és szombaton reggel 5:30 és éjjel 1:30 között járnak.

Egy jegy ára €1,50, érvényesítéstől számítva 100 percig érvényes. Jegyet én mindig a metrómegállókban vettem az erre a célja kihelyezett automatákból, de ha jól tudom, újságárusoknál és kiosk-okban is árulnak.

Érdemes lehet utánanézni a Roma Passnak.

Én nem éltem vele, de megéri kiszámolni, sokaknak nagy segítség lehet.

A VATIKÁNI MÚZEUM

az A metróvonal „Cipro” megállójához található a legközelebb.

Nyitva tartás: H-Szo: 9:00- 18:00, utolsó belépés: 16:00

Belépő: €16, online foglalással: €20

Eddig érdemes volt online foglalni, hiszen az extra €4 költségért garantált volt a gyorsabb, zökkenőmentesebb bejutás a múzeumba. Ez sajnos a jelenlegi, szigorított biztonsági intézkedések miatt már nincs így: függetlenül attól, hogy van-e előre vásárolt jegyünk, vagy sem, ugyanúgy ki kell várnunk a biztonsági kapukhoz vezető sort, ami gyakorlatilag egyenlő a jegy nélküliek sorával. Ez a sor elképesztően hosszú: a bejárattól majdnem a bazilikáig tart, higgyétek el, az embertelen!

Én így jutottam be végül, előre vásárolt jegy nélkül.

SZENT PÉTER BAZILIKA

A Vatikán méltán híres és népszerű látványossága a Szent Péter Bazilika, mely a római katolikus egyház első számú szentélye, és egyben a világ legnagyobb keresztény temploma is.

Ha szembe álltok a Bazilikával, jobb kéz felől találtok majd egy szökőkutat: ennek a környékén keressétek a hatalmas embertömeget, mely a biztonsági kapus beengedő rendszert jelöli. Nagyjából 20 perces sorban állással számoljatok, nyáron mindez a tűző napon, szóval aki utóbbit nem bírja, javaslom, készüljön megfelelő védőfelszereléssel.

Bárki bármit mond a Szent Péter tér közelében: a Bazilikába ingyenes a belépés!

Amire az euro-kicsengetés helyett viszont feltétlenül szükség van, az az öltözködési előírások betartása: vállat, térdet, dekoltázst villantani a Bazilika egész területén szigorúan tilos! Aki ezt az aprócska szabályt megszegi, már a bejáratig sem fog eljutni, hiába a sorban állás a biztonsági kapuknál.

Hogy mi vár Rád odabent? Ebben a bejegyzésemben találsz egy kis ízelítőt:

Róma - Bazilika

ANGYALVÁR

Az Angyalvárba €10 a belépő, diákkal, ha jól láttam, €5.

Nagy elvárásaitok ne legyenek, de nekem tetszett: a vár több pontjáról is szép kilátás nyílik a Bazilikára, fent találkozhattok sirállyal, és ha megéheztek, vagy innátok egy kávét, van egy hangulatos étterem is az egyik fenti folyosón.

Bővebb infó az Angyalvárról:

Róma - Angyalvár

A fenti infókat 2016. júliusában rögzítettem.