Igen, jól látjátok, ez nem Bali, hanem Bari, egy kisváros Dél-Olaszországban, így fűszoknyás fotókkal sem készültem, bocsi, talán majd legközelebb. 

Hogy hogyan kerültem ide, és miért pont ide? Lássuk csak: ez egy elég spontán döntés eredménye.

Történt egyszer ugyanis, hogy Móni barátnőm megkérdezte:

Te Julcsi, nem utazunk el valahova októberben?

Mire én rávágtam, hogy:

Dehogynem, menjünk!

Tényleg?- kérdezte Móni meglepetten.

Tényleg!- feleltem én.

Akkor veszünk repjegyet?

Igen, veszünk.

És vettünk is, úgy 10 perc leforgása alatt, Bariba. Hát, így csöppentem én ide, és mint látjátok, ezúttal kivételesen nem egyedül. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezennel felhagytam a magányos utazással: ilyesmiről szó sincs, továbbra is én& én utazunk, kéz a kézben, de néha napján el lehet csípni kicsit szociálisabb hangulatomban is, amikor hajlandó vagyok mást is bevenni az utazós kalandjaimba.

Szóval Bari, avagy az olasz csizma sarkának teteje.

Egy napos ott tartózkodásunkból azt tudom leszűrni, hogy az óvárosi rész elég hangulatos, kicsi, kanyargós utcákkal, sikátorokkal, virágokkal, bringákkal meg robogókkal, ahol az utcán kávézgathatsz, borozgathatsz, vagy elmajszolhatsz valami helyi ételkülönlegességet.

Móni meg én, a két felkészült turista, amikor felkerekedtünk, hogy kicsit körbenézzünk a városban, gondosan a szobában hagytuk az esőkabátunkat, és természetesen esernyő sem volt egyikőnknél sem. Mondanom sem kell, hogy szinte egész este esett az eső, szóval kapualjból kapualjba szaladgáltunk, pizzáztunk itt, fagyiztunk ott, boroztunk amott, igazából mindegy volt, csak legyen valami a fejünk fölött. 

A pizza, hát az egyszerűen mennyei volt! Mutatom:

Látjátok azt a mozzarella kinézetű sajtgolyót a pizza közepén? Na, annak a belseje olyan krémes, mintha tejszínbe harapnátok, csak úgy olvad szét az ember szájában, valóságos ízorgia, hmm, még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok! Azóta persze kiderítettem, hogy az említett sajt becsületes neve: burrata, ami ugyan nagyon hasonlít a mozzarellára, de van a belsejében egy kis "varázslat". Ha Itáliában jártok, egyszer mindenképp érdemes kipróbálnotok!

A pizzát később egy kis fagyizással koronáztuk meg. A cukrászda kínálatában szerepelt kaki ízű fagyi is, amit Móni megkóstolt, majd elismerően konstatálta, hogy az íze pont olyan, mint a neve. Mint kiderült, a kaki valójában a kaktusz gyümölcse, szóval csak hogy ki ne maradjak ebből a csodálatos ízélményből, utolsó nap kaptam Mónitól egy valódi gyümölcsöt kipróbálásra. Annyira jó móka volt, hogy két nap elteltével is a kis tüskéket szedegettem ki az ujjaimból, ami a gyümölcs pucolása közben állt a kezembe.

Na persze az estének azért volt olyan része is, amikor csak csöpörgött az eső, vagy rövid ideig nem esett. Ilyenkor végre nem kellett magunkat pizzával és fagyival sanyargatnunk, helyette inkább sétálgattunk, fotózgattunk, én például ezeket a kék csónakokat a kikötőben:

Vagy lámpaoszlopokat, amiket én egyszerűen imádok:

Ez pedig, nézzétek csak, egy banképület, szökőkúttal:

A szállásunkat mutattam már?

Alapvetően meg voltunk vele elégedve, egy bed& breakfastben foglaltunk szobát saját fürdővel, erkéllyel, és olyan kis kulccsal nyithatós hűtőszekrénnyel. Na jó, hűtőszekrény nem is volt, de mit tehetnék, gyerekkori defekt, hogy kívülről fújom a Reszkessetek, betörők! szövegét.

Mi csak nászutas lakosztálynak hívtuk, mert hogy ez volt a saját fürdő:

Igen, jól látjátok, ez egy mezei zuhanykabin, a szoba közepére applikálva. Végül is, nem hazudtak: van itt szoba, meg saját fürdő is, kérem szépen!

Az erkélyről pedig ez a csodás kilátás tárult elénk:

Jó, jó, nem panaszkodtunk, volt meleg víz, ágyunk, és csend éjszaka, szóval ki tudtuk pihenni a nap fáradalmait, nekünk ennyi bőven elég volt. Másnap a szállás melletti épületben egy szuper kis kávézóban reggeliztünk, és figyeltük a betérő olaszokat, akik a pultnál állva elfogyasztották kávéjukat, és önfeledten nevetgéltek egymással.

Reggeli után izgatottan indultunk a vonathoz, hogy folytassuk utunkat következő állomásunk, Taranto felé. Taranto egyébként egy lepukkant iparváros, ahol 2 napot is volt szerencsénk eltölteni. Felejthetetlen élményeink összefoglalóját külön bejegyzésben osztom meg Veletek.

Következik: Taranto - első rész