Igen, jól látjátok, ez nem Bali, hanem Bari, egy kisváros Dél-Olaszországban, így fűszoknyás fotókkal sem készültem, bocsi, talán majd legközelebb. 

Hogy hogyan kerültem ide, és miért pont ide? Lássuk csak: ez egy elég spontán döntés eredménye.

Történt egyszer ugyanis, hogy Móni barátnőm megkérdezte:

Te Julcsi, nem utazunk el valahova októberben?

Mire én rávágtam, hogy:

Dehogynem, menjünk!

Tényleg?- kérdezte Móni meglepetten.

Tényleg!- feleltem én.

Akkor veszünk repjegyet?

Igen, veszünk.

És vettünk is, úgy 10 perc leforgása alatt, Bariba. Hát, így csöppentem én ide, és mint látjátok, ezúttal kivételesen nem egyedül. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezennel felhagytam a magányos utazással: ilyesmiről szó sincs, továbbra is én& én utazunk, kéz a kézben, de néha napján el lehet csípni kicsit szociálisabb hangulatomban is, amikor hajlandó vagyok mást is bevenni az utazós kalandjaimba.

Szóval Bari, avagy az olasz csizma sarkának teteje.

Egy napos ott tartózkodásunkból azt tudom leszűrni, hogy az óvárosi rész elég hangulatos, kicsi, kanyargós utcákkal, sikátorokkal, virágokkal, bringákkal meg robogókkal, ahol az utcán kávézgathatsz, borozgathatsz, vagy elmajszolhatsz valami helyi ételkülönlegességet.

Móni meg én, a két felkészült turista, amikor felkerekedtünk, hogy kicsit körbenézzünk a városban, gondosan a szobában hagytuk az esőkabátunkat, és természetesen esernyő sem volt egyikőnknél sem. Mondanom sem kell, hogy szinte egész este esett az eső, szóval kapualjból kapualjba szaladgáltunk, pizzáztunk itt, fagyiztunk ott, boroztunk amott, igazából mindegy volt, csak legyen valami a fejünk fölött. 

A pizza, hát az egyszerűen mennyei volt! Mutatom:

Látjátok azt a mozzarella kinézetű sajtgolyót a pizza közepén? Na, annak a belseje olyan krémes, mintha tejszínbe harapnátok, csak úgy olvad szét az ember szájában, valóságos ízorgia, hmm, még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok! Azóta persze kiderítettem, hogy az említett sajt becsületes neve: burrata, ami ugyan nagyon hasonlít a mozzarellára, de van a belsejében egy kis "varázslat". Ha Itáliában jártok, egyszer mindenképp érdemes kipróbálnotok!

A pizzát később egy kis fagyizással koronáztuk meg. A cukrászda kínálatában szerepelt kaki ízű fagyi is, amit Móni megkóstolt, majd elismerően konstatálta, hogy az íze pont olyan, mint a neve. Mint kiderült, a kaki valójában a kaktusz gyümölcse, szóval csak hogy ki ne maradjak ebből a csodálatos ízélményből, utolsó nap kaptam Mónitól egy valódi gyümölcsöt kipróbálásra. Annyira jó móka volt, hogy két nap elteltével is a kis tüskéket szedegettem ki az ujjaimból, ami a gyümölcs pucolása közben állt a kezembe.

Na persze az estének azért volt olyan része is, amikor csak csöpörgött az eső, vagy rövid ideig nem esett. Ilyenkor végre nem kellett magunkat pizzával és fagyival sanyargatnunk, helyette inkább sétálgattunk, fotózgattunk, én például ezeket a kék csónakokat a kikötőben:

Vagy lámpaoszlopokat, amiket én egyszerűen imádok:

Ez pedig, nézzétek csak, egy banképület, szökőkúttal:

A szállásunkat mutattam már?

Alapvetően meg voltunk vele elégedve, egy bed& breakfastben foglaltunk szobát saját fürdővel, erkéllyel, és olyan kis kulccsal nyithatós hűtőszekrénnyel. Na jó, hűtőszekrény nem is volt, de mit tehetnék, gyerekkori defekt, hogy kívülről fújom a Reszkessetek, betörők! szövegét.

Mi csak nászutas lakosztálynak hívtuk, mert hogy ez volt a saját fürdő:

Igen, jól látjátok, ez egy mezei zuhanykabin, a szoba közepére applikálva. Végül is, nem hazudtak: van itt szoba, meg saját fürdő is, kérem szépen!

Az erkélyről pedig ez a csodás kilátás tárult elénk:

Jó, jó, nem panaszkodtunk, volt meleg víz, ágyunk, és csend éjszaka, szóval ki tudtuk pihenni a nap fáradalmait, nekünk ennyi bőven elég volt. Másnap a szállás melletti épületben egy szuper kis kávézóban reggeliztünk, és figyeltük a betérő olaszokat, akik a pultnál állva elfogyasztották kávéjukat, és önfeledten nevetgéltek egymással.

Reggeli után izgatottan indultunk a vonathoz, hogy folytassuk utunkat következő állomásunk, Taranto felé. Taranto egyébként egy lepukkant iparváros, ahol 2 napot is volt szerencsénk eltölteni. Felejthetetlen élményeink összefoglalóját külön bejegyzésben osztom meg Veletek.

Következik: Taranto - első rész

Ebbe a gyönyörű, varázslatos városba néhány évvel ezelőtt szerettem bele, amikor római kiküldetését töltő barátnőnket látogattuk meg a többiekkel.

Rómába érkezve azonnal tudtam: ide nekem vissza kell térnem! 

MIÉRT PONT RÓMA?

A város varázsa

A városban sétálva valahogy mindig azon kapom magam, hogy elképzelem, vajon milyen lehetett itt élni akkor, amikor a történelmi romok a múlt helyett a jelen voltak. Eljátszom a gondolattal, hogy a Forum Romanumban sétálgatok, és az épp megrendezésre kerülő vásár portékáiból válogatok, egy másik pillanatban a császári palotában járok, ahol épp egy bőséges és fényűző lakomát tartanak. Varázslatos és egyben mesebeli érzés ez! Az egyik pillanatban még az utcán sétálgatsz, ahol a helyiek beszélgetnek egymással hihetetlen átéléssel és gesztikulálással, majd a másikban az ókori Rómába csöppensz, ahol épp egy díszes lovaskocsi hajt el melletted.

A szűk kis utcák, pici, hívogató éttermek, fagyizók és az olasz vendégszeretet könnyen rabul ejtik az ide látogatók szívét. Ha valahol érdemes eltévedni, és csak élvezni minden percet, az Róma.

A férfiak

Rómáról nekünk nőknek a római istenek földi leszármazottai, azaz az olasz férfiak jutnak eszünkbe először. Azt kell mondjam, nem hiába! Az olasz férfiakba valahogy be van építve egy plusz sárm-faktor: mindamellett, hogy bármelyik nővel, bárhol, bármikor képesek flörtölni, és igen Hölgyeim, utánunk fütyülnek az utcán, a külsőségekre is kínosan ügyelnek: itt egy trendi ing, ott egy öltöny, vagy egy szépen vágott arcszőrzet, a jól ismert ellenállhatatlan mosollyal fűszerezve, és tessék, már el is olvadtunk! 

Az olasz kávé és reggeli

Igen, az olaszok tudnak valamit kávé fronton is. Kicsit más az ő kávézási szokásuk, mint a mienk, ők ugyanis nem bűvölik a kávéjukat hosszasan. Jól megszokott espressojukat kikérik a pultnál, lehúzzák, és már mennek is tovább.

Ha értesz a kávéhoz, és szereted is, az olaszoknál készült, különleges pörkölésű kávét egyszerűen imádni fogod.

Ha reggeliről van szó, a kávét kiegészítik még egy-egy édes sütivel, de nem tartanak hosszas reggelizős szertartásokat sem.

A pizza és a pasta

Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy olyan pizzát, és tésztát, mint az olaszoknál, nemigen találni máshol. A pizza roppanós, mégis zamatos, az ízek csak úgy áradnak szét a szádban. A pasta, azaz a tészta házi készítésű, friss, különlegesebbnél különlegesebb szószokkal és feltétekkel bolondítva. Egy gorgonzolás, tejszínes, rukkolás vagy egy kagylós, cukkinis, brandy szószos tésztát parmezánnal, valaki?

A közlekedési szabályok:

Amik gyakorlatilag nem léteznek. Az olaszoknál mindenki azt csinál, amit akar, nem véletlen, hogy az autók legnagyobb része itt-ott karcos és horpadt. Zöld a lámpa? Mennek. Sárga? Mennek. Piros? Kicsit talán jobban körbenézve, de mennek. 

Hogy mire gondolok?

Egyik nap sétáltam az utcán, és a kereszteződéshez érve arra lettem figyelmes, hogy egy busz lazán halad a szembejövő sávban. Különösebben nem zavartatta magát, a szabályosan közlekedők dudáltak, emlegették a buszvezető felmenőit, majd a buszhoz közeledve- ami továbbra is szép, komótosan haladt szemben a forgalommal- egy laza mozdulattal felkanyarították az autójukat a járdára, a gyalogosok közé, és kikerülték a buszt. Nyugi-nyugi, mindenki épségben túlélte a mutatványt, valahogy úgy éreztem, az olasz gyalogosok hozzá vannak szokva az efféle dolgokhoz. És ha már a gyalogosoknál tartunk. Fordult már meg a fejedben, hogy átkelj a zebrán egy 6 sávos úton, lámpa nélkül? Rómában erre elég egyszerű a megoldókulcs: először elnézel balra, hogy nincs-e túl közel egy szélvédő, amire felkenődhetnél, határozottan lelépsz a járdáról, és szépen átkelsz. Az autósok és motorosok egy része meg fog állni, a többi meg kikerül, ne aggódj.

Róma - technikai infók

Néhány látványosság:

Róma - Vatikáni Múzeum

Róma-Sixtus kápolna

Róma - Szent Péter Bazilika

Róma - Angyalvár

Strandolás Róma mellett: Sperlonga