Ha sikeresen átverekedtétek magatokat a Vatikáni Múzeum végeláthatatlan során, jutalmatok két gombóc fagyi helyett egy újabb túra, melynek végén saját szemetekkel is megcsodálhatjátok az Ádám teremtése című freskó részletet- tudjátok, amelyiken az a 2 fickó összeérinti a mutatóujját.

A híres freskónak, mely Michelangelo a világ talán legismertebb művének részlete, a Sixtus-kápolna ad otthont.

A Sixtus- kápolnába vezető út elég hosszú: ahhoz, hogy megcsodálhassuk a freskókat, számtalan termen és folyosón kell keresztül haladnunk. Túrabakancs, 3 napi hideg élelem ajánlott. Na jó, ha túrabakancs nem is, de egy kényelmes cipő azért tényleg nem árt.

A termek telis-tele vannak félpucér szobrokkal, festményekkel, díszvázákkal, fali szőnyegekkel:

A mennyezetet pedig szebbnél szebb freskók díszítik.

Vigyázat! Bámészkodás közben egymásnak ütközési veszély!

Arra azért készüljetek lelkiekben, hogy mindent nem fogtok tudni megnézni, vagy ha mégis, némi szédülés és fejfájás szinte garantált. Ha idegenvezetés nélkül sikerül bejutnotok a múzeumba, és a számotokra érdekesebb látványosságokról szívesen meghallgatnátok a kapcsolódó mesét is, csak tegyetek úgy, mintha a cuki japán turistacsoport tagjai lennétek. ;)

Na, de térjünk a lényegre: lássuk végre azt a Michelangelo freskót!

A hosszadalmas kutyagolás és fejkapkodás után szinte hihetetlen, de megérkeztem a Sixtus-kápolnához. Izgatottam vártam, hogy végre megpillantsam a méltán híres freskó részletet. Belépve a terembe gyorsan végigpásztáztam az oldalsó falakat:

Hol van, hol van? Itt kell lennie, mindjárt megtalálom! Jujj, de izgalmas!

DE ELSŐRE NEM TALÁLTAM MEG. Összehúztam a szemöldököm.

Hol van ez a freskó?!

Újraszkenneltem a falakat, semmi. Újra, még mindig semmi.

Kezdtem kicsit pipa lenni, amikor egy hangszóróból felcsengett az igen kedves "Silence!" figyelmeztetés, jelezvén, hogy mindenki fogja be. A következő pillanatban egy biztonsági őr kezdett el bögdösni minket, hogy:

Ne álljanak meg, haladjanak folyamatosan!

Ne állják el az utat! Álljanak középre! No photo! No video!

Oh, hogy a jó ég áldjon meg benneteket már!- gondoltam magamban.

Duzzogva ugyan, de beálltam középre, és nem kezdtem el üvöltözve fel-alá szaladgálni, pedig jól esett volna. Eljátszottam a gondolattal, hogy az olasz biztonságiak utánam rohangálnak a Sixtus-kápolna kellős közepén.

Na de kanyarodjunk vissza a freskó-keresési hadművelethez. Szóval, ott álltam középen, millió turistával körülvéve, akik mind felfele bámultak. Mit néznek ezek?

Felpillantottam én is, és nicsak, mit látnak szemeim: freskók a mennyezeten! Na hát, még ilyet?!

Ki találja meg elsőként?

Bevallom én ennél nagyobb méretű Ádám teremtésére számítottam, nem csoda, hogy nem találtam meg eddig, hiszen én a nagy, oldalsó falakat díszítő freskókon keresgéltem. Oké, végül is, jó helyen van az a mennyezeten!

Keresgélés ide vagy oda, azért libabőrös lettem, amikor megláttam: kicsit hihetetlen volt ott állni, és élőben látni ezt a remekművet! Készítettem is róla pár illegális képet, amint láthatjátok. Örömmel jelentem, nem csuktak le érte, sőt, igazából senkinek sem tűnt fel, hogy mit művelek. Szerintem egész ügyesen csináltam.

Michelangelo - Ádám teremtése

A fotózás és bámészkodás után elégedetten tértem vissza a napfényre: ideje volt valami harapnivaló után néznem, a kimerítő nap végére ugyanis eléggé megéheztem.

Következik: Róma - Szent Péter Bazilika