Dream~Love~Travel

Álmodj róla, szeress bele, indulj útnak!

Róma

2016. szeptember 17. 19:39 - dreamlovetravel

Ebbe a gyönyörű, varázslatos városba néhány évvel ezelőtt szerettem bele, amikor római kiküldetését töltő barátnőnket látogattuk meg a többiekkel.

fokep.JPG

Rómába érkezve azonnal tudtam: ide nekem vissza kell térnem! 

MIÉRT PONT RÓMA?

A város varázsa

A városban sétálva valahogy mindig azon kapom magam, hogy elképzelem, vajon milyen lehetett itt élni akkor, amikor a történelmi romok a múlt helyett a jelen voltak. Eljátszom a gondolattal, hogy a Forum Romanumban sétálgatok, és az épp megrendezésre kerülő vásár portékáiból válogatok, egy másik pillanatban a császári palotában járok, ahol épp egy bőséges és fényűző lakomát tartanak. Varázslatos és egyben mesebeli érzés ez! Az egyik pillanatban még az utcán sétálgatsz, ahol a helyiek beszélgetnek egymással hihetetlen átéléssel és gesztikulálással, majd a másikban az ókori Rómába csöppensz, ahol épp egy díszes lovaskocsi hajt el melletted.

A szűk kis utcák, pici, hívogató éttermek, fagyizók és az olasz vendégszeretet könnyen rabul ejtik az ide látogatók szívét. Ha valahol érdemes eltévedni, és csak élvezni minden percet, az Róma.

A férfiak

Rómáról nekünk nőknek a római istenek földi leszármazottai, azaz az olasz férfiak jutnak eszünkbe először. Azt kell mondjam, nem hiába! Az olasz férfiakba valahogy be van építve egy plusz sárm-faktor: mindamellett, hogy bármelyik nővel, bárhol, bármikor képesek flörtölni, és igen Hölgyeim, utánunk fütyülnek az utcán, a külsőségekre is kínosan ügyelnek: itt egy trendi ing, ott egy öltöny, vagy egy szépen vágott arcszőrzet, a jól ismert ellenállhatatlan mosollyal fűszerezve, és tessék, már el is olvadtunk! 

Az olasz kávé és reggeli

Igen, az olaszok tudnak valamit kávé fronton is. Kicsit más az ő kávézási szokásuk, mint a mienk, ők ugyanis nem bűvölik a kávéjukat hosszasan. Jól megszokott espressojukat kikérik a pultnál, lehúzzák, és már mennek is tovább.

Jó tudni: Olaszországban a cappuccino erősebb kávé, mint amit megszokhattál, szóval csak óvatosan a mennyiséggel!

Ha értesz a kávéhoz, és szereted is, az olaszoknál készült, különleges pörkölésű kávét egyszerűen imádni fogod.

Ha reggeliről van szó, a kávét kiegészítik még egy-egy édes sütivel, de nem tartanak hosszas reggelizős szertartásokat sem.

A pizza és a pasta

Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy olyan pizzát, és tésztát, mint az olaszoknál, nemigen találni máshol. A pizza roppanós, mégis zamatos, az ízek csak úgy áradnak szét a szádban. A pasta, azaz a tészta házi készítésű, friss, különlegesebbnél különlegesebb szószokkal és feltétekkel bolondítva. Egy gorgonzolás, tejszínes, rukkolás vagy egy kagylós, cukkinis, brandy szószos tésztát parmezánnal, valaki?

A közlekedési szabályok:

Amik gyakorlatilag nem léteznek. Az olaszoknál mindenki azt csinál, amit akar, nem véletlen, hogy az autók legnagyobb része itt-ott karcos és horpadt. Zöld a lámpa? Mennek. Sárga? Mennek. Piros? Kicsit talán jobban körbenézve, de mennek. 

Hogy mire gondolok?

Egyik nap sétáltam az utcán, és a kereszteződéshez érve arra lettem figyelmes, hogy egy busz lazán halad a szembejövő sávban. Különösebben nem zavartatta magát, a szabályosan közlekedők dudáltak, emlegették a buszvezető felmenőit, majd a buszhoz közeledve- ami továbbra is szép, komótosan haladt szemben a forgalommal- egy laza mozdulattal felkanyarították az autójukat a járdára, a gyalogosok közé, és kikerülték a buszt. Nyugi-nyugi, mindenki épségben túlélte a mutatványt, valahogy úgy éreztem, az olasz gyalogosok hozzá vannak szokva az efféle dolgokhoz. És ha már a gyalogosoknál tartunk. Fordult már meg a fejedben, hogy átkelj a zebrán egy 6 sávos úton, lámpa nélkül? Rómában erre elég egyszerű a megoldókulcs: először elnézel balra, hogy nincs-e túl közel egy szélvédő, amire felkenődhetnél, határozottan lelépsz a járdáról, és szépen átkelsz. Az autósok és motorosok egy része meg fog állni, a többi meg kikerül, ne aggódj.

Róma - technikai infók

Néhány látványosság:

Róma - Vatikáni Múzeum

Róma-Sixtus kápolna

Róma - Szent Péter Bazilika

Róma - Angyalvár

Strandolás Róma mellett: Sperlonga

komment

Róma - Vatikáni Múzeum

2016. szeptember 16. 20:27 - dreamlovetravel

Előfordult már Veletek, hogy valahogy mindig a rossz sorba álltatok fizetni? A pénztárgépben pont kifogyott a papír, a cuki kis nénike a sor elején elfelejtette lemérni a paprikát, így vissza kellett zarándokolnia a zöldséges mérlegekhez vonalkódot varázsolni rá. Esetleg az előttetek álló egy dugig megrakott bevásárlókocsi tartalmát készül kifizetni, no de mivel, mert csak az ég tudja, hová bújt az a huncut pénztárca?

kezdo.jpg

Ha eddigi életem során azzal foglalkoztam volna, hogy megmondjam az embereknek, melyik sorba NE álljanak (amit történetesen én néztem ki magamnak), mert állatira megszívják, szerintem már milliomos lennék, de legalábbis a fényképem biztosan ott díszelegne a "világ megmentője" c. büszkeség falon.

Azért van egy jó hírem: a béna-sorbanálló karma megfordítható!

Történt ugyanis Rómában, hogy a fejembe vettem, én biza megnézem magamnak ezt a Vatikáni Múzeumot, ha már ilyen sokan beszélnek róla. A Mamma, és a vadítóan jóképű fia, akiknél laktam, kb. hülyének néztek, hogy előre foglalt jegy nélkül akarok bemenni, csak úgy, hogy:

"Helló, jöttem múzeumot nézni!"

De különösebben nem érdekelt, mit magyaráznak. Szóval, fogtam magam, és egyik reggel elslattyogtam a múzeumhoz, ahova természetesen nem volt jegyem.

Olyan 11 óra magasságában érkezhettem a metrómegállóhoz, szép kényelmesen elindultam a cél felé, közben fotóztam leander bokrokat:

IMG_5214

Majd töltöttem magamnak bubis vizet. Bizony, Rómában nemcsak ivóvíz kutakat találhatunk szerte a városban, hanem ilyen szuper menő víz automatáik is vannak ám, ahol természetesen állandóan sor van.

Nem, sajnos ha a jobb oldali fiatalember hátát megnyomjátok, nem fogtok kólát kapni, de talán jobb is így mindenkinek. 

IMG_4797

Séta közben úgy 4-5 ember próbált nekem „kerüld ki a sort” jegyet eladni a múzeumba. Kicsit gyanús volt a dolog, de úgy voltam vele, hogy jó, ehhez hasonló önjelölt saleses figurákat a budapesti látványosságok körül is találok minden egyes sarkon, értem én, nekik is meg kell élniük valamiből. A múzeumhoz érve jött a megdöbbenés: óóóóriási a sor, és ha be akarok jutni, akkor bizony kénytelen leszek beállni a végére.

NA JÓ, DE HOL A VÉGE?

Elindultam, hogy megnézzem: a fal mentén úgy 4-5 ember szélességű sor, míg a szem ellát, mellettük egy szűk gyalogos sáv közlekedés céljából, utána pedig már az autók közlekednek. Aki nem bírja a tömeget vagy a bezártságot, annak ezt a sétát nem ajánlom. Miközben haladtam a szűk gyalogos sávban a sor végét kutatva, úgy 5 lépésenként szólongattak le ismételten sorkikerülő jegyeket ajánlva.

Jól van ember, hagyjatok már lógva a trükkös jegyetekkel, mindjárt odaérek a sor végére, és szerzek én magamnak belépőt nélkületek is!- gondoltam magamban.

Na ja, meg ahogy én azt megálmodtam: amikor elértem a sarokra, és megláttam, hogy az örökkévalóságnak tűnő sétám alkalmával látott sor hangyabokányi ahhoz képest, amekkora a sarok után még várakozik, egy szempillantás alatt eltűnt a nagyképűségem.

Érdeklődve fordultam az egyik jegyárushoz: ugyan, mondja már meg a tutit a sor kikerüléséhez! Ő segítőkészen közölte velem, hogy idegenvezetéssel+ ingyenes bazilikai belépéssel (ami megjegyzem, alapból ingyenes) csak itt, csak most €56. Esküszöm, láttam az € jeleket pörögni a szemében!

Hogy tessék? €40 az ára a sorba-nem-állásnak?! Látván rajtam a meglepődést, felajánlotta, hogy csak, mert szimpi vagyok neki (aha, jó duma), odaadja a jegyet gyerek áron, €40-ért. Nem tudom, de nekem valahogy ezzel sem múlt el az „engem itt át akarnak verni” érzésem, szóval megköszöntem a kedves tájékoztatást, és odébbálltam.

A sorkikerülős jegyek: sokaknak biztosan megéri ez az ajánlat, bent a múzeumban is szinte csak csoportokkal találkoztam, szóval, ha idegenvezetős látogatáson töröd a fejed, ez még akár jó üzlet is lehet. De ne add magad könnyen! Tessék savanyú képet vágni, fintorogni egy kicsit, és máris érkezik a kedvezményes ár!

Lesz itt valami más megoldás is, hogy bejussak a múzeumba, csak rá kell jönnöm!

Így hát pihentettem kicsit a dolgot, és csináltam egyéb programot a környéken: sétálgattam, felmentem az Angyalvárba, megnéztem a Szent Péter Bazilikát belülről is, délután háromig igazából eszembe sem jutott a Vatikáni Múzeum. Aztán egyszer csak ismét ott álltam a bejárata előtt. És láss csodát: felszívódott a hatalmas embertömeg!!

Rápillantottam az órámra: 15:03.

Ezzazzz, elérkezett az én időm!

Beálltam az akkor már igen rövid sorba, ami hihetetlen gyorsasággal haladt, szinte egy percet sem álltunk. Pikk-pakk átjutottam a biztonsági kapukon, bent megvettem a jegyem, és gyorsan a bejárathoz siettem. Újra ránéztem az órámra: 15:13. El se hiszem, hogy 10 PERC ALATT BEJUTOTTAM a Vatikáni Múzeumba, a helyre, ahova délelőtt még azt hittem, soha a büdös életbe nem fogom tudni betenni a lábam!

Kimondhatatlanul boldog, hálás, és egyben büszke is voltam magamra: tessék, ezennel hivatalosan is teljesítettem egy lehetetlent!

TIPP: Aki nem tervez egy egész napot a múzeumban tölteni, annak javaslom, hogy 15 óra körüli időre célozza be a belépést!

Mi vár Rátok a múzeumban? A következő bejegyzésemben azt is megmutatom.

komment
süti beállítások módosítása